A vizet és a folyékony szappant összekeverjük a tálban. Kerüljük a habképződést. A vázat szappanos vízbe mártva szappanhártya keletkezik rajta, amely minimálfelületet képez. Megforgatva a tálban minél több oldalán létrehozhatjuk a hártyát. Az űrben ezzel ellentétben vizet fecskendezünk a keretbe, és ezen víz felülete fogja a hártya felületét megformálni a cella minden oldalán.
A szappanhártyák a minimálfelületek természetes fizikai modelljei. Felületi feszültségük révén a lehető legkisebb felületet hozzák létre egy adott térfogat mellett, ami az előző kísérletből megismert térkitöltő lágy cella felületét is adja.
Iratkozz fel a BME hírleveleire, hogy mindenről időben értesülj!