9 darab lágy cellát egy 2×2×2-es elrendezésben összerakunk (lásd fotók). A test kívülről egy 8 kis kockából készülő nagyobb kockára hasonlít, ám középen egy rejtett cella is található. A kísérlet során megmutatjuk, hogy ezek az elemek egymásba kapaszkodnak, így az egész struktúra szilárdan egyben marad. Ha megpróbáljuk eltolni vagy megbontani, a cellák nem csúsznak el egymáson, mint egy kockarács elemei, hanem a középső elembe kapaszkodnak.Űrben a lebegő helyzet különösen jól láthatóvá teszi a térkitöltést és a kapcsolódást, mivel még a gravitáció miatt sem akarnak szétesni az elemek.
A lágy cella egy magyar kutatók (Domokos Gábor és Regős Krisztina) által definiált forma, egy térkitöltő forma, amely nem tartalmaz hegyes csúcsokat. A kísérlet demonstrálja a geometriai összekapaszkodás jelenségét: a testek úgy illeszkednek, hogy nem tudnak elcsúszni egymáson, ami kívülről először nem egyértelmű – mindezt pusztán a formájuk révén.
Iratkozz fel a BME hírleveleire, hogy mindenről időben értesülj!