A pingponglabda sűrűsége kisebb, mint a vízé, ezért – Arkhimédész-törvénye értelmében – földi körülmények között csak részben merül be a vízbe. A súlytalanságban azonban nem lép fel felhajtóerő, s így Arkhimédész-törvénye is értelmét veszti. A vízfelszín „alá” nyomott kisebb sűrűségű tárgyak ezért nem úsznak fel víz tetejére, és a meleg levegő sem száll felfelé. (Minthogy a „fel” és „le” fogalmak sem értelmezhetők.) Mi fog tehát történni a labdával a súlytalanságban, ha kívülről egy vízzel töltött edény vízfelületéhez érintjük? Itt egy másodlagos jelenség fogja meghatározni a labda bemerülésének mértékét: nem a felhajtóerő (hiszen az nem lép fel), hanem a felületi feszültség, pontosabban a kohéziós és adhéziós erők együttes hatása. Azt, hogy egy folyadék mennyire nedvesít egy felületet, meghatározhatjuk a határfelületi nedvesítési peremszögek megmérésével (szélsőséges esetként gondolhatunk a vízen szétfutó olajfoltra, vagy a higanycseppekre). A Földön ezt megbecsülhetjük a pingponglabdára cseppentett vízcsepp terülésének fényképezéséből. A súlytalanságban – elméletünk szerint – az űrhajósnál lévő ugyanilyen labda annyira merül majd be a vízbe, hogy a kilógó gömbsüveg pereménél a víz és a labda éppen a nedvesítési peremszöget zárja be. (Viszont a vízfelszín „alá” benyomott labda a víz belsejében is marad.)